Az ember és világa [antikvár]

Az ember nem porszem. Istennek annyira nem, hogy köréje teremti az egész világmindenséget. Születésének pillanatát a szépséges Paradicsomban ünnepli. Bukásakor arca elborul, s vérét ontja érte. A szent írások másról sem szólnak, mint Isten s ember súlyos szerelméről, az ember szabadságáról, tragikus meneküléséről és végletes értetlenségéről. Nem Isten, hanem az ember léte kérdéses. Az embernek vannak szomjúságai, amiket csak emberen túli források oltanak. Van olyan világosság igénye, amit nem tud szolgálni sem az értelem, sem a látás szenvedélye. Az ember annyira nem porszem, hogy elfúvására atombombák orkánjára és égető kemencék százainak kéményeire volt szükség, pokolbéli ellentétként azzal a szélfúvással, amely Jézus feltámadása után bejárta az apostolok utcáit. Ez a szél nem döntött romba városokat, nem villant fel elviselhetetlen fénnyel és hővel.