Az erkölcs metafizikai gyökerei [antikvár]

A jelen munka szerény kísérlet arra, hogy az erkölcsi jelenséget két alapvető léti kategória oldaláról közelítse meg. Az első kategória: az önmegvalósulás az önkifejtődés által; a második: a cél, érték, illetve annak eszmeszerűsége. Ez a célkitűzés első tekintetre igen elvontnak és főként távolról kerülőnek tetszhetik; főként mert az erkölcsi életnek konkrét lüktetése, bősége, változatossága és színessége jóformán felszínre sem kerül az egész vizsgálat folyamán. De a filozófiában járatosak bizonyára teljes mértékben igazolják ezt az absztrakt célkitűzést. A filozófiának éppen abban van a nagysága és az értéke, hogy a jelenség világát a lét és a valóság legvégső alapfundamentumaira vezeti vissza és ezzel a visszavezetéssel a jelenségvilágnak legmélyebb magyarázatát nyújtja. Hogy az önmegvalósulás és a cél kategóriája az erkölcsi jelenség két legalapvetőbb léti gyökere, alig lehet kétséges az erkölcsbölcselet problémáinak ismerői számára. De e problematika ismerői azt is tudják, hogy e két kategória filozófiai megragadása és szabatos kifejtése nagy nehézségekbe ütközik; a filozófia régi és új története, főként az utóbbi, bőségesen tanúskodik erről. Szolgáljon ez enyhítő körülményül a szerző számára; főként abból az okból is, mert a szerzőnek sajátos szemszögű célkitűzésében nem állt rendelkezésére olyan irodalom, amelyet közvetlenül követhetett és felhasználhatott volna.