Az erkölcsi élet alapjai [antikvár]

BEVEZETÉS 1. Az etika mint filozőflai tudományág Az etikának a tárgya elsődlegesen az erkölcs természetének tudományos igényli vizsgálata és a létezS erkölcs javítási módjainak keresése. Az erkölcs az emberi cselekedeteknek és viselkedési (életviteli) formáknak a jellemzője, az etika pedig olyan tudományos igényű vizsgálódás (reflexió) eredménye, amely az erkölcsi életet alapvető összefüggéseinek feltárása utján megérteni igyekszik. Amikor az "erkölcs" szót használjuk, bizonyos cselekvési szabályokra vagy viselkedési módokra kell gondolnunk. Ebben az értelemben beszélhetünk pl. a pogány magyarok erkölcséről vagy korunk erkölcsi válságáról. Ha az erkölcsöt, mint az emiitett példákban valamely nagyobb közösségre vonatkoztatjuk, akkor morálról (erkölcsösségről), ha pedig egyénre, akkor moralitásról (erkölcsiségről) beszélünk. Nem követünk el azonban nagy hibát, ha e megkülönböztetést mellőzzük. Azokat a spontán reflexiókat pedig, amelyekkel az emberek saját és mások cselekedeteit kisérik és amelyekben egyúttal erkölcsi érzékük is megnyilatkozik, szokásos ethosznak nevezni. Az etika másodlagosan feladatának tekinti ezeknek a reflexióknak tudományos igényli feldolgozását és elméleti szintre emelését is. Beszélhetünk tehát pl. antik vagy reneszánsz ethoszról és etikáról, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az ethosz spontán erkölcsi tudatot, az etika pedig erkölcstudományt vagy erkölcstant jelent. Az etika jellemzésénél nem hagyhatjuk figyelmen kivül azt a tényt, hogy az erkölcs mint azoknak a szabályoknak összessége, amelyeket az emberek mint meghatározott közösségek tagjai kialakítanak és amelyek megtartását egymástól elvárják, maga is történeti képződmény. Belőle nőtt ki az osztálytársadalmak kialakulásával párhuzamosan az állam által szentesitett jogrendszer. Az államhatalom jogilag azonban a társadalmi életnek főleg azon területeit szabályozza, amelyek az uralkodó osztály érdekei szempontjából különösen jelentősek. Közülük első helyen az adott társadalom közéletét emeljük ki, amely az embereknek mint közpolgároknak tévékenységét fogja át. De a jogalkotás kiterjed a magánélet bizonyos területeire is, azaz a társadalom tagjainak mint magánpolgároknak tevékenysége is jelentőssé válik az államhatalom szempontjából. A magánéletnek és a közéletnek ez a történeti szétválása azonban nem vezet el odáig, hogy a jogi szabályozás teljesen átfogja a közéletet és a magánéletnek a közélet szempontjából jelentős területeit, és az erkölcs pusztán a jogilag nem szabályozott magánélet területére szorulna vissza. Aligha vitatható, hogy az erkölcsi szabályozás a magánélet területén 3