Az örökkévalóság [antikvár]

Részlet: 1. AZ ÖRÖKKÉVALÓSÁG ÁRNYÉKAI. SZÉLMOZGATTA KASZÁLÓ, MELY HULLÁMZÓ tengert utánoz, ilyen az élet. És a halál: árnyéka a sziklának, melynek neve Örökkévalóság. Nemcsak a halál árnyék, melyet az örökkévalóság vet az időbe; ez csak sötétebb. Az egész emberlét és élet árnyékszerű. Aki ebben az értelemben valami árnyékfilozófiát akarna alkotni, annak nem is kellene F e c h n e r szellemes fikciójához folyamodni, hogy árnyékunknak is van élete, sőt részben különb, mert hajlékonyabb, szívósabb és szubtílisebb. Elég volna kiépíteni azt a fölséges képet, mellyel Platón a Politeia 7. könyvének elején szemlélteti idea-tanát, mint államelméletének és politikai pedagógiájának alapját: Mi emberek úgy vagyunk, mint a barlanglakók, kik el mozdíthatatlanul oda vannak láncolva a barlang hátsó fala felé. Hátunk mögött magasabb galérián ügyes szellemek mutogatják a természeti valók másolatait, az állatokat, fákat stb., és egy mögöttük égő nagy tűz ezeknek a másolatoknak árnyékait vetíti a barlang falára. A barlanglakók mindössze ezekben az árnyékokban veszik tudomásul és ismerik meg a világot . . .