Az ösztönök világa [antikvár]

A származástani gondolat lényege az, hogy a növényvilág és az állatvilág kialakulása törvényszerűen zajló fejlődésnek az eredménye. Az élet kezdetén - évmilliók előtt - a mai egysejtűekhez hasonló primitív élőlények népesítették be a földet.- Az idő során ezek a lények állandó átalakuláson és fejlődésen mentek keresztül. Egy részük elpusztult, minthogy nem tudott alkalmazkodni a változott körülményekhez, más részük életképesnek bizonyult és további fejlődésnek szolgált alapul. Így alakultak ki az egyre bonyolultabb és egyre magasabbrendű élőlények: az egysejtűekből a gerinctelen tömlőbelűek, férgek, ízeltlábúak, lágytestűek, azután a gerincesek: a halak, osúszómászók, madarak és emlősök, ez utóbbiak legmagasabbrendű fajával, az emberrel.Amilyen természetesen hangzik ma ez a tétel - megtalálható minden iskoláskönyvben -, olyan forradalmi hatást váltott ki a mult században. Első alapos megfogalmazását a század elején egy kitűnő francia természetbúvár adta: Jean Lamarck, részletesen kimutatva, hogy a törvényszerű fejlődésnek az oka a változó klímához és a változó földtani (geológiai) tényezőkhöz való alkalmazkodásban rejlik. Minthogy az élőlények a megváltozott klimatikus és geológiai körülmények között nem tudnának megélni, tehát vagy elpusztulnak, vagy az új szükségletnek megfelelően átalakul a szervezetük. Ennek a lamarcki gondolatmenetnek ismert példája a vizi szárnyasok úszóhártyájának kifejlődése. Amikor víz árasztja el azt a területet, amelyen a szárazföldi madarak éltek, akkor fellép az úszóhártya szükséglete. E szükséglet hatására a madarak ujjai között néhány milliméteres sejtszaporulat képződik, amit utódaik örökölnek és továbbfejlesztenek, úgy hogy - számos nemzedék múlva - készen áll az úszóhártya: a madár alkalmazkodott az új körülményekhez.