Bevezetés a marxista valláselméletbe II. [antikvár]

negyedik fejezetA kereszténység társadalmi-ideológiai tendenciái korunkbanI. A KATOLIKUS SZOCIÁLIS DOKTRÍNA1. a katolikus szociális doktrína alapelvei és kategóriáiA keresztény szociális és politikai tanítás éppúgy történeti jellegű, mint maga a kereszténység. Ezt a szociális tanítást a tomista, illetve a neotomista teológia segítségével igyekeztek zárt rendszerbe foglalni. Mégsem szemlélhető úgy, mintha egyszer s mindenkorra adott, változatlan nézetek rendszere lenne. A történelmi fejlődéssel, a társadalmi változásokkal együtt fejlődik az egyház társadalom- és történelemszemlélete. Ha esetenként megkésve is, de rugalmas és konstruktív válaszokat igyekszik adni a kor kihívásaira. Az alábbiakban a katolikus szociális és politikai doktrínának a polgári korban kialakult formájával, majd annak alakváltozásaival és végül szocializmus-interpretációival, a szocializmus kihívására" adott válaszaival foglalkozunk.A katolikus szociális doktrína és politikai tanítás normatívája a természetjog, amely az emberi társadalom életét szabályozza, s amely végeredményben - a természettörvényen keresztül - az isteni örök törvényre vezethető vissza.A természetjog alapelve az, hogy mindenkinek meg kell adnia a magáét, és senki nem bánthatja a másét. Ebből az általános szabályból vezették le a keresztény gondolkodók a társadalmi élet valamennyi követelményét, amiket azután az adott történelmi kornak megfelelően a pozitív jog definiált. A tételes (pozitív) jog akár az állam, akár az egyház, akár az állam és az egyház közösen alkotta meg és érvényesíti, csak akkor kötelező érvényű, ha alapja a természetjog, illetve azzal végső soron összhangban áll.A keresztény társadalomelméletnek máig visszatérően két középponti kategóriája van: az igazságosság és a szeretet. Az igazságosság elvének az egész társadalmat, annak minden szegmentumát és mozzanatát át kell hatnia. Az igazságosság elsősorban azt