Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:A XVIII. század folyamán a philosophia történetében nagyjelentőségű eltolódás észlelhető. Míg a renaissance óta az európai gondolkodást az olasz, a francia és az angol szellem irányította, a magát Aristoteles tanítványának valló Leibniz felléptével a német speculatio veszi át a vezetést. E mély bölcselő egész jelentőségét még ma sem tudjuk teljesen áttekinteni. Annyit azonban mind világosabban felismerünk, hogy a modern tudománynak úgyszólván valamennyi alapvető fogalma e lángelmében villant meg először. A germán szellem a bölcselet világában ezentúl állandóan megtartja vezetőszerepét. Kant hatalmas kritikáját és synthesisét követik a "német idealismus" - Fichte, Schelling és Hegel világátfogó rendszerei, melyek a modern gondolkodásnak nagyrészt rationalistikus erét táplálják. Viszont Kant rendszerének antirationalistikus elemei éreztetik hatásukat másirányú gondolkodóknál Schopenhauertől Nietzscheig és Bergsonig, kik kétségbevonják annak a lehetőségét, hogy észfogalmakkal meg lehet oldani a világ és az élet nagy problémáit.