Életre felszabadulva [antikvár]

ElőszóA könyv, melyet kezében tart, életünk valós értékét hangsúlyozza. Amint megszületünk e világra, folyamatos változásoknak vagyunk a részesei, mely változások szükségszerűek, ám sokszor nem maguktól, vagy éppen nem a megfelelő irányban manifesztálódnak. Az ember sorsa eredendően képlékeny, alakítható; sokan azonban félreértik a predesztináció fogalmát, és ennek tükrében életpályájuk alakulását is egy előre megírt színdarabként látják. Ám a valóság ettől sokkal izgalmasabb, mert pályafutásunk során megtapasztaljuk, hogy az idő nem ellenfél, hanem a szövetségesünk, hiszen a belső, személyes időérzékelésünk képes a konstans idő felett, illetve attól függetlenül működni. Ekkor értjük meg, hogy változni soha nem késő, és amint megismerjük a könyvben is bemutatott hármas felépítésű lényünk elemeit, és megéljük azok összehangolódását, akkor a puszta lét fölé emelkedünk, immár a tudatos életbe. Az életbe, amely felett már az elmúlásnak sincs többé hatalma, mert az ember több mint a testi szükségleteit folyamatosan betölteni kénytelen organizáció.A könyv során folyamatosan megjelenítem a kollektív emberiség közös céljait, ezzel párhuzamosan pedig az egyén sorsküldetését is bemutatom; e két cél ugyanis szoros egységben áll egymással. Egyszerre vagyunk ugyanis részei valami alig megragadható univerzális egésznek, s ezen belül pedig mindnyájan, egyenként végtelen kis mikrovilágokként éljük felbecsülhetetlenül értékes életünket. Az ember nem csupán létezésre, hanem életre született, mely életet számos tényező zár korlátok közé. Ám e határok egy része éppen a mi érdekeinket szolgálja; ugyanakkor más korlátok akadályokként bukkannak fel, s