Ember és világ [antikvár]

florin georgescu AZ ATEIZMUS - AZ EMBERI SZABADSÁG MEGNYILVÁNULÁSA Beszélhetünk a vallás történetéről, amennyiben a vallást a társadalmi élet külön elemeként fogjuk fel. De legalább ennyire megalapozottan beszélhetünk az emberiség vallásos töirténelméről is, hiszen a vallás behatolt a társadalmi lét valamennyi területére. Ezen a történelmi szövedéken az első rést az ateizmus szakította. Legfőbb érdeme a vallás kritikája, annak hangoztatása, hogy az ember kiteljesedését nem a fantázia szolgálja, az ég világa ugyanis saját képzelőerejének a terméke. Ennél többre a régi ateizmus képtelen volt. A vallást nem az önmagában vett emberi szellem hozta létre sorsának befolyásolására. A vallás a társadalmi lét termékeként jelentkezett, és az emancipáció alól szintén a társadalmi gyakorlatban, egy magas fejlettségi fokra jutott társadalom gyakorlatában valósulhat meg. Addig az ateizmus a filozófia sajátos eseteként megnyilvánuló társadalmi tudatforma. Korunk a vallás történeti rendszerébe alapvető törést visz be az ateizmus kiváltotta mozgalommal, a szekularizációval. Letisztulnak a dolgok. A történelem kinő a vallás gyámsága alól, ez utóbbi jóval kisebb területen érvényesül. A forradalom, a szocializmus építése során jelentkező foVamatok gyökeres változást idéznek elő, a vallás léte lesz kérdőjelessé. A vallásos történelem befejeződik, a vallás már nem jelentkezik a társadalmi rendszer nélkülözhetetlen elemeként. Bár az új társada'omban fölöslegessé válik a vallás, a társadalom egyes tagjai számára még mindig szerepet kap. Vallásos szükségletét aZ egyén általa elégíti ki, van, akinek kell még a vallás, szocialista társadalmunk erre való tekintettel lehetővé