Emberek és ideálok [antikvár]

Részlet a könyvből: Korunk lelki világképe A XX. században változott meg leggyökeresebben az emberi lélek világképe. Sem a népvándorlás, sem a görög-római kultúrkör összeomlása nem forgatta fel és szántotta meg oly mélyen az emberi lelket, mint a XX. század szimbóluma: a gép és a XX. század Apokalipszise: a világháború. A XX. század ott szenvedi az első mély lelki törést, amikor beletéved a gépiesség sivatagába... A modern technika gigantikus és grandiózus kereteit építette meg az emberi életnek. A ma embere úszó városokkal megy át az óceánon és repülőgépről veti be a földet, a sinekről a magasba lendül és maga mögött hagyja a fecske röpülését, jeget állít elő az egyenlítő alatt és dinamókkal gyártja a villámokat, az éterből egyetlen korong megforgatásával hangversenyt varázsol elő és kezének egyetlen fogására mint új Mózesnek: hűsítő vagy melegvíz csordul elő a falakból; füle ezermérföldnyire is felfogja a hangot és egy, gyermekujj gombnyomása elég, hogy elektromos daruk emeljék magasba mázsanehéz terhüket; a földgömb minden sivatagja és őserdője járhatóvá téve, a gőzmozdony hovatovább az ócskavas során jut...