Erkölcsi alapismeretek [antikvár]

I. AZ EMBERKöztünk és a pokol vagy a mennyország között csupán az élet van, a legmulandóbb dolog a világon."(Pascal: Gondolatok, 213. pont)Az emberi élet optimális életfeltételeinek a megszervezése évezredek óta foglalkoztatja a gondolkodókat. A társadalmak irányítására hivatott államférfiak, politikusok mellett a szellem emberei" is kitüntetett figyelmet fordítottak e kérdésre. Irodalmi és filozófiai művek, történettudományi és egyéb társadalomtudományi szakmunkák, művészeti alkotások egész sora ábrázolja azokat a törekvéseket, amelyek az embert a történelem hajnala óta meghatározzák.Lehet-e értelmesen élni? Mi az élet értelme? Mi végett vagyunk a földön? Mi az egyes ember és mi az emberiség küldetése? Ezekkel a kérdésekkel sűrűn találkozunk.A különböző irányzatok között nincs vita abban, hogy az ember a földi lét legmagasabb rendű létezője, a természet ura. A mitológia és a vallási rendszerek emberképe is általában túlvilági, egy vagy több lénj't (Istent, isteneket) rendel az ember fölé. A teremtéselméletek szerint az ember egy nem e világi létező teremtménye. A Biblia azt tanítja, hogy az ember Isten képmására, hasonlatosságára teremtetett. Isten újra szólt: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, mely a földön mozog. Isten megteremtette az embert, saját képmására alkotta, férfinak és nőnek teremtette" (Ter 1, 26-27). Ebből következik, hogy az ember a föld ura is egyben, csak Istennek tartozik engedelmességgel. E tanítás tartalma, hogy az ember kiemelkedik a fizikai létezők világából, értelmével irányítja a természetet.A keresztény teológia és filozófia különféle irányzatai szerint a létezők alá-fölé rendeltségi viszonyban állnak egymással. Az alacsonyabb rendű létezők nem csupán önmagukért, hanem a magasabb rendű létezők kedvéért is vannak. Az anyag szervezettségi szintjének