Erkölcsről-mindenkinek [antikvár]

"Elegem van az erkölcsi prédikációkból!" Hányszor gondolják magukban, és mondják ki ezt a mondatot nemegyszer hangosan, vitát kiváltva azok a fiatalok, akiket szüleik, rokonaik, tanáraik különféle jó tanácsokkkal látnak el, akiket "kioktatnak" arról, hogyan kellene élni, tanulni, dolgozni, viselkedni. De mi az, ami ellen tiltakoznak, berzenkednek, amiből annyira elegük volt már? A prédikáció vagy az erkölcs? Alighanem mind a kettő. Az sem tetszik nekik, hogy unos-untalan elismétlik nekik, amit már sokszor hallottak, méghozzá "az igazság birtokosaitól", prédikációszerűen, de nemegyszer az sem, hogy a prédikációnak erkölcsi tartalma van. Azt, hogy a fiatalok nem szeretik, ha "prédikálnak" nekik, könnyű megérteni. De mi bajuk van az erkölccsel? Talán erkölcstelenek a mai fiatalok, Ha az idősebb generáció tagjai részéről néhány jelenség helytelen általánosítása alapján hallani is ilyen véleményt, aligha kétséges, nem erről van szó. Az erkölcsi prédikációkban részesülőknek nem azért van elegük az erkölcsből, mert erkölcstelenek, hanem más okok rejlenek elítélő magatartásuk mögött. Sokan úgy vélik, teljesen felesleges elismételni az erkölcsi elveket, mivel azokkal - legalábbis hétköznapi alakjukban úgyis mindenki tisztában van. (Például azzal, hogy nem jó dolog elkésni; nem helyes mindent magunk után hagyni, hogy a szülő vesződjék vele; rossz a tanulást "hanyagolni" stb.). Eléggé elterjedt vélemény, hogy az erkölcshöz mindenki ért, elvileg mindenki tudja, mi a jó és mi a rossz, de sajnos, gyakran "ismerjük a jót, és csináljuk a rosszat"...