Esztétika-Etika-Politika [antikvár]

Előszó Amikor konferenciánk felhívásában esztétika, etika és politika viszonyrendszerének kutatását tűztük ki célul, olyan diskurzusba invitáltuk az érdeklődőket, mely a művészetelméleti viták meghatározó aspektusát képezi, legalábbis a tág értelemben vett modernitás kezdete óta. Hogy mégis egy ilyen típusú kérdésfelvetés tűnt a leginkább aktuálisnak, annak legalább kettős kontextusa van. Egyfelől a művészet majd minden ágában megjelenni látszott egy olyan törekvés, amely az esztétikai tapasztalaton keresztül artikulálódó közösségi identitásképzésre irányult: a nemzet fogalmát problematizáló képzőművészeti tárlatok, színházelméleti viták, valamint a lírai és közéleti megszólalás összefonódásának újrafelfedezése jellemezte a konferenciát (2012 novembere) megelőző időszakot. Másfelől az egyes művészeti ágak történetírásában egyre hangsúlyosabban megjelent egy olyan igény, mely a történeti múlt (többek között az '50-es éveket követő korszak) tendenciózus új rákérdezését, saját múltként való megértését szorgalmazta. E kötet azonban - melyben a konferencián elhangzó előadások jelentős része megtalálható - számos ponton túlmutat a fenti kérdéshorizonton. Nemcsak diszciplináris és tematikus gazdagság jellemzi, hanem a tekintetben is rendkívül sokszínű, hogy milyen irányú kérdésfeltevések motiválják az egyes tanulmányokat: így a kultúrák és intézményi rendszereik működési mechanizmusainak feltérképezése, egyes szerzők recepciótörténetének érzékeny, értelmező végiggondolása vagy éppen művészetfilozófiai koncepciók relevanciájának bemutatása - hogy csupán néhányat említsünk közülük. Éppen ezért nem próbáljuk a szövegeket