Eszthetika [antikvár]

Az eszthetika fogalma és feladata. Az eszthetika görög szó, mely eredetileg a megérzés, az izlés tudományát jelentette. A görög szellem azonban az Ízlésen legtöbbször az úgynevezett műízlést értette s azért az eszthetika szorosabb értelemben : a műizlésről szóló tudomány. A műizlés alapjában véve érzés, amelyet bennünk bizonyos természeti tárgyak, gondolatok, vagy cselekvések idéznek elő. Az olyan dolgokat, amelyeknek ismerete bennünk a müizlés alapjául szolgáló érzést fölkelti, szépeknek szoktuk nevezni s ennek megfelelően az ilyenkor lelkünkben keletkezett hangulatot szépérzésnek mondjuk. Az eszthetika első feladata tehát, hogy megismertessen bennünket általában véve az érzésekkel s ezek közül különösen azokkal, amelyek alapul szolgálnak arra, hogy valamely dolgot szépnek tartsunk: vagyis az eszthetikai (szép) érzésekkel. Az eszthetikai érzéseknek az alapja testi szervezetünkben és lelkünkben van ugyan, de mint minden egyéb érzés felkeltéséhez, ezekhez is külső ingerekre van szükség. Ezen ingerek valamely kívülünk létező dolog hatása folytán jönnek létre s idéznek elő bennünk bizonyos hangulatváltozást, amely maga a szépérzés. Ismernünk kell tehát, hogy ezt a szépérzést miféle tárgyak és jelenségek idézik elő. E tárgyakat és jelenségeket azután szépeknek nevezzük. Az eszthetika feladata körébe tartozik tehát az is, hogy meghatározza, mi a szép tárgy s igy megismertesse velünk a szép fogalmát.