Etika [antikvár]

Az iskolai nevelés túlmutat önmagán, azt fejezi ki, hogy a magyar iskola mennyire felel meg a céljának, képes-e a gyerekre figyelni, személyiséget formálni, vagy ismeretet terjeszt, tantárgyat tanít, szakmára képez. Természetesen nem állíthatók élesen szembe ezek a szempontok, de jelzik, hogy milyen funkciókat tölt be az iskola. A belső arányok az elmúlt években az ismeretközpontú, versenyelvű iskola irányába tolódtak el, s mindannyian érezzük, hogy eközben fontos értékek vesztek el. Csak akkor humanizálhatjuk a közoktatást, ha úrrá leszünk ezen a folyamaton, ha az iskola nemcsak felvételi előkészítőként határozza meg önmagát. Ezért van szükség a tartalmi szabályozás reformjára és az iskolaszerkezet megszilárdítására is. Az iskola sokkal többre képes a személyiség formálásában, fejlesztésében, mint amennyit most tesz. Az utóbbi években az iskola kiszorult, illetve kivonult a nevelés tanórán kívüli terepeiről; a kortársi közösségek száma és a tanuláson kívüli együttlétekre fordított idő csökkent. Ha komolyan vesszük, ha formáljuk ezeket az értékeket, akkor meg kell neveznünk a nevelés helyszíneit, s ezt finanszíroznunk is kell. Munkánk csak akkor lehet sikeres, ha egymásra épül a tanórai és a tanórán kívüli nevelés. Szükség van a morális kérdések intellektuális megközelítésére, erre szolgál az etika tantárgy is. Épp ilyen fontos azonban, hogy a nevelő iskola alkalmat adjon, szituációkat teremtsen az erkölcsi dilemmák átélésére.