Etikai alapvetés [antikvár]

Bevezetés1. Miért sziüksé^es az etikai alapvetés?,,Mélyen munkájába merülve ül dolgozószobájában egy férfi. Belép a szobába a felesége (természetesen fordítva is lehetne), hogy megbeszéljen valamit férjével, ald - mivel éppen egy nagyon kényes résznél tart - valamivel rövidebben és kevésbé udvariasan válaszol, mint illenék.Miután elkészült munkájával, jóval felszabadultabbnak érzi magát. Oldottabb hangulatában döbben rá, hogy nem a megfelelő hangnemben beszélt feleségével. Nem volt barátságtalan vagy ingerült, de sokkal kurtábban szólt, mint egyébként szokott.Ez a gondolat nem hagyja nyugodni. Úgy érzi aztán egész nap, hogy szeretedenül viselkedett, hogy cserbenhagyta feleségét. Amint mondani szoktuk, lelldismeret-furdalás gyötörte.Mit értsünk ezen? Attól fél talán, hogy bíróság elé idézik és megbüntetik? Aligha. Feltehetően nincs olyan ország a világon, ahol büntetőeljárást indítanának ellene. Egyébként is van-e tanú, aki helytelenítené viselkedését, és továbbmondaná? Az ügynek nem volt tanúja, s ha lett volna is, minden bizonnyal teljesen normálisnak tartotta volna viselkedését.Talán a feleségétől tart? Ezt a feltevést is mellőzhetjük. Felesége teljesen n^oa-godtan és tárgyilagosan válaszolva ment ki a szobából. S később sem tért vissza az esetre.Kívülről nézve tehát nem történt semmi, és nem is fog történni, amitől félnie kellene. De mégis nyugtalan, valami nyomja a lelkét, szemrehányást tesz magának modoráért. Annak ellenére is, hogy valóban megbocsádiató a viselkedése: nagyon fontos és nehéz feladaton dolgozott, munkaköri kötelességét végezte. Nem volt szélsőséges: nem idabált, nem ütött. Tekintve súlyos szellemi megterhelését, talán még felettébb fegyelmezettnek is minősülne viselkedése. Es mégis mardossa valami: lelldismeret-fiirdalása van, amint mondottuk.Anélkül, hogy különösebben ügyeltünk volna rá, elég hosszú utat tettünk már meg az etika tárgyának megértése felé. Emberünk viselkedését nem ítéli el semmiféle