Fasizmus és újfasizmus [antikvár]

A fasizmus értelmezésének és történelmi ábrázolásának problémáját időnként lezártnak tekintették már az ellene folytatott harc idején, de a háború utáni vagy a hozzánk közelebb álló korszakokban is. Több nemzedék vagy iskola kutatásai és vitái kétségtelenül hozzájárultak bizonyos alapvető kérdések tisztázásához, de ettől függetlenül a legfontosabb problémák megoldása a jövő feladata. Harminc esztendővel Mussolini és Hitler bukása után a fasizmus természetére vonatkozó tanulmányok egyre gazdagabb problémakört ölelnek fel. Újra jelentkezik tehát a nem éppen újszerű témák és problémák tisztázásának igénye, az eddig nem eléggé megvilágított kérdések sora, amilyen például a kapitalizmus fejlődése és válsága, valamint a fasizmus megnyilvánulásai és intézményei közötti kapcsolat problémája, az értelmiség, a fasiszta mozgalom és rendszer viszonya, a fasizmus különböző korszakai és az államkapitalizmus között kialakult szálak és így tovább. Ezeket a témákat a könyvünkben közölt tanulmányok nem tudják ugyan szervesen áttekinteni, de kétségtelen, hogy a kutatómunka ezen a téren már megindult, az eredmények pedig több fontos területen meghaladták a várakozásokat. Ha figyelembe vesszük a közvélemény várható reagálását a probléma közép-európai vonatkozásait illetően - hiszen Európa az egyetlen földrész, amely elsődlegesen és totálisan élte át a fasiszta rendszerek tragikus kiteljesedését - akkor kiderül, hogy a különböző társadalmi rétegek és érdekcsoportok más-más alapon viszonyulnak az egész kérdés kritikai felülvizsgálatához. Régebben és ma is - bizonyos korszakokban kiélezettebb formában - azt tapasztalhattuk, hogy a hajdani és az új keletű fasizmusra az uralkodó osztályok torz és ideológiailag elterjedt szemléletet dolgozunk ki, amíg a másik oldalon a széles körű szembenállás és népszerűtlenség bizonyos félreértésekkel párosul. Ettől függetlenül nem lenne helyes az egész problémakörben eddig is túlzott szerepet játszott moralizáló álláspontra helyezkednünk. Őszintén be kell ismernünk inkább, hogy - a kutatások kétségtelen fejlődése mellett - még számos feladat áll előttünk, és hogy egyre hasznosabb, ha az elemzések és a viták néhány időszerű "kulcskérdésre" összpontosulnak. A fasizmus és az akkori idők jellemző vonásainak tanulmányozása valóban szabad és újító szellemű kezdeményezésként továbbra is elengedhetetlen, mert szerintük a problémák elmélyítésének korszakába léptünk. Az eredményeket még nem láthatjuk előre, de néhány viszonylag újszerű tendencia jelentkezése máris kétségtelen.