Fehér jakobinizmus [antikvár]

„A román, a cseh, a magyar, a jugoszláv s talán az osztrák nacionalizmus újjáéledése gazdagítja azt a dossziét, mely a lengyel patriotizmus és az orosz pánszlávizmus fényes tetteit tartalmazza" - írta 1950-ben Charles Maurras, aki a börtönben sem szűnt meg „a francia nacionalizmus jövőjéről" elmélkedni. Hat évtizedes írói, pontosabban politikai publicisztikai munkásságának meghatározó motívuma, hogy az igazi eszmei ellentét nem a különböző nacionalizmusok, hanem a nacionalista elkötelezettségű politikusok és a „kozmopolisz lakói" között húzódik. Ezért adoptálhatták eszméit a különböző, egymással szemben álló nemzetek nacionalistái - csupán a katolikus protestánsellenesség helyébe kell tenni az ortodox katolicizmusellenességet, s máris kész bármely balkáni nemzeti fundamentalizmus valláselméleti képlete. Az idegengyűlölet, az antiliberalizmus szinonimájaként szereplő antiszemitizmus mint legfontosabb közös kellék, változatlan formában átvehető. „A román földműves és a szerb pásztor" idegenellenességét szellemi szövetségesnek tekintette Maurras az első világháború alatt és után, csakúgy mint a második világháborút követő nacionalista megújulást. Mert szerinte a német nácizmus bukását nem a világszövetség idealista ideológusainak nemzetek fölötti filantróp filozófiája követte, hanem a nemzeti elfogultságok sohasem látott újjáéledése.