Fejezetek a környezetfilozófiából [antikvár]

BEVEZETES A környezeti válság tünetei közismertek; globális felmelegedés, ózonpajzs véko-nyodása, fajok kihalása, biodiverzitás csökkenése, erdőirtás, savas esők, környezetszennyezés stb. E jelenségek önmagukban is demonstrálják, hogy az emberiségnek a természeti környezethez való viszonya alapvetően hibás. Az persze már teoretikus elemzés kérdése, hogy miért rossz a viszonyunk a természethez, ennek milyen várható következményei vannak és lesznek, továbbá miben állna a természet és a társadalom közötti harmonikus kapcsolat, és ez hogyan teremthető meg. Mindenesetre a környezeti válság jelenségei aggodalmat keltenek a közvéleményben, ami folyamatosan napirenden tartja ezt a kérdést. A környezeti válságjelenségeire először ökológusok és természetjárók (A. Leopold, R. Carson, P. Ehrlich, K. Lorenz stb.) hívták fel a figyelmet. Később más tudományok képviselői is foglalkoztak ezekkel a problémákkal, például a Római Klub tagjaként Meadows, a teológus L.White vagy a közgazdász E.Schumacher. Ma már a környezeti tudományok kiterjedt rendszeréről beszélhetünk mind a természettudományok, mind a társadalomtudományok esetében, de ezen kérdéssekkel foglalkozik a művészet, teológia, politika és a média is. Természetesen minden tudomány és minden ágazat a saját rendszerén belül értelmezi ezt a problémát. A filozófiának az a feladata, hogy a lehető legáltalánosabb képet adja a környezeti probléma mibenlétéről. A környezetfilozófusok tipikus kérdései a következők. Milyen sajátosságok jellemzik általában a természetet és szűkebb otthonunkat, a Földet? Mi jellemezi a természet és a társadalom viszonyát? Mindig is ellentmondásos volt a természet és a társadalom viszonya, vagy a probléma valamelyik korszakhoz vagy társadalmi formációhoz (gyűjtögető—vadászó, Jöldművelő, ipari, fogyasztói társadalom) köthető? Ha valaha harmonikus volt az ember és a természet viszonya, akkor annak a korszaknak a gondolkodását (ideológiáját) milyen sajátosságok jellemezték? Napjainkban a környezeti válság milyen súlyú problémának tekinthető? Szükség van-e társadalmi struktúránk és értékrendünk átalakítására, vagy a környezeti válság megoldható a gondolkodás és a struktúra jelenlegi keretein belül? Mi a szerepe a modernitás ideológiájának a környezeti válságban? Hozzájárul-e a környezeti válsághoz, hogy az élő természethez és annak egyes részeihez (állatokhoz, ökoszisztémákhoz, talajhoz stb.) úgy viszonyulunk, mint az élettelen dolgokhoz? Erkölcsi szempontból helyesnek tekinthető-e ez a viselkedés? Beszélhetünk-e az élő természet önértékéről vagy csak (számunkra való) hasznossági értékéről? Erkölcsileg és!vagy gazdaságilag kell-e viszonyulni a természethez? A természeti és környezeti források jelenlegi és jövőbeni el-