Filmesztétika III. [antikvár]

1. óra Filmelemzés Sodrásban „Látjátok feleim, egyszerre meghalt és Itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív. A mi szívünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. JaJ. összedőlt a kincstár." „Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem g/úl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse." (Kosztolányi: Halotti beszéd)