Filmesztétikai tanulmányok [antikvár]

Valamikor nagyon régen, vagy hetven évvel ezelőtt egy kisváros piacterén felállított ponyvasátorban találkoztam először a mai film torz, alig felismerhető ősével. Évente érkezett a városba vándorcirkusz, panoptikum, panoráma és ebben a sorozatban érkezett meg a mozgó árnyképek sátra is. Csodálatos volt. Kifeszített fehér vászonlapon megjelentek a hajlongó, lépkedő, gesztikuláló foltok, amiket némi jóakarattal élő embere árnyékainak képzelhetett el a mutatvány nézője. Nagyon gyarló dolog volt ez, de mindáig megmaradt emlékezetemben. Így ismerkedtem meg a ma filmművészetnek és mozi-intézménynek nevezett nagyszerű emberi alkotással. Alakulását, fejlődését kíváncsi figyelemmel kísértem és hittem jövőjében. Volt idő, mikor naponta négyszer-ötször ültem a moziban és hajszoltam a vászonlapon megjelenő csodákat, amiket az okoskodó emberek, akikből később a kritikusok lettek, biztos fölénnyel technikai trükknek neveztek, tagadták jövő lehetőségüket. Kezdeti állapotukban sem társadalmi, sem pedagógiai jelentőségüket nem ismerték fel, s hogyan is gondolhatták volna, hogy hajdan az ember által alkotott új művészetté teljesedik.