Filozófia- és kultúrtörténeti szöveggyűjtemény I-II. [antikvár]

Gondoljatok az emberi erőre: nem születtetek tengni, mint az állat, hanem tudni és haladni előre!" (Dante: Isteni Színjáték. Pokol, XXVI. 118-120) A Babits fordításában idézett fenti dantei sorok nemcsak jelen munkánk mottójául szolgálnak, hanem valamennyi pozitív emberi törekvés, a tökéletesedés utáni vágy, a létünk újabb és újabb dimenzióinak végtelen elsajátítási folyamatát is kifejezik. Dante az olasz eredetiben - virtute e conoscenza - az erényre és a megismerésre" helyezi a hangsúlyt. (Ezt az örök emberi üzenetet jeleztük köteteink borítóválasztásaival is. Delphoi az Ismerd meg önmagad!" és a Semmit se túlzottan!" halhatatlan intelmeket, Mózes A tízparancsolatot hagyományozta minden emberi nemzedékre.) A küzdő" ember, az emberebb ember" mint cél sokszor nyert megfogalmazást az emberi bölcselet több évezredes története során. Ember, humanitás, kultúra, civilizáció, történelem, Európa sorjáznak a sok-, de mégis egyjelentésű fogalmak. A humanitas szó Cicero óta az emberhez méltó magatartást, a másik emberhez való mindenkor kötelező emberi viszonyulást jelöli, továbbá az embert ember mivoltában meghatározó specifikumát, műveltséget, művelődést szellemi és erkölcsi tökéletesedést, az antik szellemi értékek és erények birtoklását is magában foglalja. A jeles német bölcselő, Hegel a filozófia történetéről a következőképpen elmélkedett: Amit minden nemzedék tudományban, szellemi alkotásban létrehozott, olyan örökség, amelyet az egész megelőző kor felhalmozott... Ez a hagyomány nem mozdulatlan kőszobor, hanem eleven hatalmas folyamként dagad, amely annál nagyobb lesz, minél messzebbre távozott eredetétől" (Hegel: Előadások a filozófia történetéből Bp., 1979. I. k. 22.1.).