Filozófiai Figyelő 1986/2. [antikvár]

Hronszky Imre VEBLEN, SCHELER ÉS BORKENAU A TUDOMÁNYOS MEGISMERÉS TÁRSADALOMTÖRTÉNETÉRŐL* Gyakran állítják, hogy a marxista Borisz Hesszen 193l-es Newton-tanulmányá-val kezdődik a tudományos megismerés társadalomtörténeti megközelítése a tudománytörténet-írásban. A tudományszociológia „erős programjának" elkötelezett kutatók viszont elődjüknek Durkheimet és Mannheimet tekintik. Ez az alkalom lehetőséget ad arra, hogy más szerzőkkel foglalkozzunk a tudományos megismerés története társadalomtörténeti megközelítésének korai szakaszából. A feladat eléggé összetett. Veblen csak alapgondolatait írta le; Scheler koncepciója már jól artikuláh elméleti vezérfonalnak tekinthető; Borkenau viszont vastag könyvet írt a modern tudományos gondolkodás keletkezésének társadalomtörténeti alapjairól. Elsőnek Thorstein Veblent említem, aki a századforduló körüli amerikai szellemi élet prominens (bár lényegében az intézményesített tudományon kívül álló) alakja volt. Közgazdásznak nevezhetjük, aki főként „intézményszociológiájával" és a „dologtalan osztály elméletével" vált ismertté. Néhány tanulmányával foglalkozhatunk csak itt, mindenekelőtt A tudomány helye a modern civilizációban és A modern tudományos nézőpont fejlődése című írásokkal.' A tudomány a modern civilizációban kultusszá vált, végső ítélőszékhez hasonlóvá, mondja Veblen, és felveti keletkezésének, előzményeinek és érvényességének kérdését.^ Válasza a következő: A tudomány mindenekelőtt az ipar metafizikájakéntfejlődött ki, kulturális elődei a mítoszok és legendák, s a gondolkodás a tudományban vált a gépi termelésre alapozott társadalomnak megfelelővé, mind tartalmát, mind igazságkánonjait illetően. Veblen kultúrantropológiailag közelíti témáját. Lássuk, hogyan jutott el a jelzett válaszokhoz. Veblen kiindulópontja egy feltételezett „ösztön", a „pragmatikus figyelemmel" szembeállított „puszta kíváncsiság" (idle curiosity) vagy, ahogy más helyen nevezi, az „irreleváns figyelem". Ez már az állatoknál is megjelenik. Ez az „ösztön" felelős egy „ezoterikus tudásért", amelyet a történelem során minden társadalomban megtalálunk. A különböző típusú társadalmakban a történelem során az „ezoterikus tudásnak" (vagy „magasabb tudásnak", higher learning-nek) különböző formái jöttek létre: a mítoszoktól a kauzális világképig fejlődött.^ Hogyan ment végbe ez a váhozás? * A szerző több más magyar kollégához hasonlóan meghívást kapott a XVII. Nemzetközi Tudománytörténeti Kongresszusra (Berkeley, 1985. július 31—augusztus 8.), és felkérték arra, hogy ott előadást tartson. A fenti előadásra „A tudomány története: metodológia és filozófiák" elnevezésű szümpo-zíonon került sor.