Hiedelemrendszer és társadalmi tudat I-II. [antikvár]

A társadalom mindennapi tudatjelenségeinek kutatója gyakran találkozik egy sajátos jelenségcsokorral: a közvélemény-kutató szociológus vélekedésnek nevezi, a néprajzos hiedelemről beszél, a szociálpszichológus kognitív rendszereket említ, a gyermekpszichológus szinkrétikus tudati blokkokról szól, a filozófus pedig azon elmélkedik, hogy a mindennapos tükrözésnek vannak sajátos laza objektivációs formái. A társadalmi gyakorlat oldaláról a propagandista egyre inkább szeretné megismerni a társadalmi tudatnak azt a mezőjét, amelyet Labriola "a tudattalan birodalmának" nevezett, a rádiós-tévés ujja hegyén érzi, hogy például az űrhajózással foglalkozó adásai olyan emberekhez is eljutnak, akik szerint a Holdra lépéskor semmi több nem történt, mint hogy az ott levő Szent Dávid és Szent Cecília mellé néhány szkafanderbe öltözött űrhajós is felkerült a Holdra. Ezek az elméleti és gyakorlati kérdések a társadalom tudatjelenségeinek egyik igen lényeges, az ideológiai nevelés szempontjából nagy fontosságú mezőnyét pedzik, amelyet a marxista társadalomtudományok még kevéssé tártak fel, s a kezdeti kutatások sem rendeződnek egységes elméleti keretbe.Ebből indult ki az MTA Néprajzi Kutatócsoportja és a Tömegkkomunikációs Kutatóközpont, amikor megrendezte "A hiedelmek természete, szerveződése és szerepe a mindennapi tudatban" című interediszciplináris munkaértekezletet. Ortutaty Gyula akadémikus megnyitó szavai után Köpeczi Béla akadémikus a "Mindennapi tudat szerkezete" címmel tartott vitaindító refeárutumotj, amelyet Szalai Sándor akadémikus "Hiedelmek, tudomások és társadalmi közlésrendszerek" című korreferátuma követett. Utána témacsoportonként következtek a vitaülések egymás után: filozófiai, nyelvtudományi, pszichológiai, szociológiai, irodalomtudományi, néprajzi és történettudományi témákban. Itt referátumok már nem hangzottak el, ezeket írásban előre megkapta minden résztvevő. Ez tette lehetővé, hogy a konferencia három munkanapján negyvennél több írásban közzétett referátumot vitassanak meg a jelenlevő társadalomkutatók. A témacsoportok vitaülései után három előadás összegezte az elhangzottak, s egyben gondolatokat nyitott a további kutatások felé: Szabolcsi Miklós akadémikus "A hiedelemprobléma az irodalom és a művészek kutatásában" címmel tartott előadást, Szecskő Tamás "Propaganda: hiedelem-rombolás vagy hiedelem-teremtés?" címmel reagált az elhangzottakra. Vitányi Iván pedig "Ismeretek és hiedelmek szerepe a művelődésben" című összefoglalójában a kultúraoktatás és a közművelődés gyakorlata számára bontotta le a vitaülésen elhangzott gondolatokat.