Idő és Történelem [antikvár]

AZ OLVASOHOZ Ez az írás sokáig vajúdott. Születését az idő kényszerítette ki, i az az idő, amely minket is kikényszerít az időből, végességünk töi-vénye szerint. De a Történelemnek nincs vége velünk. Valami folytatódik, továbbviszi - nem a mi gondolatainkat, hanem azt a gondolatot, amelyet a Történelem szabad mozgásának kellene neveznünk. Tehát az a Történelem, amelyről itt szó esik, nem a mi kitalálásunk. Mi csak tanúi, szemlélői vagyunk a változásoknak és próbálunk igazodni ezeknek a változásoknak a törvényeihez. így próbáljuk átélni Hegel bölcs mondását - j Weltgeschichte ist Weltgericht - a világ történelme a világ ítélőszéke. A Történelem nem a történelmet ítéli meg, hanem ön- , ; . magunkat, céljainkat, törekvéseinket. így lesz az egyéni, jelen- ' téktelennek látszó határozatokból is korszakalkotó esemény társadalmi és nemzeti nívón. Mindezt a tudat felszabadulásával magyaráztuk. Nagy vállalkozások bukását, így a kereszténység hanyatlását is ez okozta. A felsőbb papság csak közreműködött ebben, magáévá tévén hívei tévedéseit. Ez csak példa, de világos példa arra, amit a népi mondás így fejez ki: vak vezet világta- ; ¦ lant. Eveken keresztül a szektások ellen beszéltem. Ma úgy látom, hogy az ő lelkesedésük hiányzik a keresztény egyházakból. De a ' lelkesedés nem elég ahhoz, hogy egy mozgalom világformáló ''íj'' erőként hasson. Tehát mire várok? Hogy a szektások közül ki- I váljon egy új teológiai irányzat, amely a lelkesedést a hit és az értelem egyensúlyában tudná rögzíteni. Ez a feladat mégis az egyházakra várna, s az okot is meg lehet jelölni: a buta lelkesedést csak egy felvilágosodott, értelmes hit tudná fékezni, és jó irányba terelni. Ha valaki kérdezné, miért éppen a kereszténységet neveztem meg példaként, arra egyszerű a válasz: két évezred keresztény- f