Isten a történelemben [antikvár]

A történelem mindig problémává lesz, valahányszor szekere fordul vagy gyors lejtőre kerül. Azzá lett ennek a nemzedéknek is, mely elképedve eszmél rá, hogy szeme láttára történelem készül. Érzi is, hogy a nagy munkanapon neki is kellene jelentkezni - legalább segédmunkásnak. A honnan, hová, miért, hogyan történelmi kérdései ismét napirendre kerültek, sőt életkérdésekké lettek. Mit felel rájuk az örök Bölcseség? Hogyan igazodik el a ma történeti helyzetén és föladatában a katholikus igazságot valló tudományos gondolkodás? Lehetetlen kitérni a felelet elől, mikor ezer hangon sírnak föl a kérdések - tehetetlenségek, megfeneklettségek, vergődések, tétovaságok mélységeiből. Élt bennem a bizalom, hogy az önmagát kinyilatkoztató Isten szaván tájékozódó tudományos gondolkodásnak lesz itt olyan mondanivalója, mely e világnak szemhatárába rögzött elmétől nem telik. Hisz a kereszténység úgy jelent meg, mint ősi eszmény és ősi igazság, mely ott virrasztott már a történelem bölcsőjénél és mindamellett hivatást és erőt érzett az ifjúság és jövő országát építeni egy inaszakadt és vénhedt világ közepett. Tetterejével, via facti megoldotta a történelem nagy antinomiáját, az örökkévalóság és idő termékeny egybekapcsolását; és ezt megtette azután is minden történeti fordulóban. Így a megélés útján olyan történetszemléleti anyagot halmozott föl, mely neki élet, de elásott kincs azok számára, kik úgy lettek a pillanat gyermekei, hogy nem tudnak egyúttal az örökkévalóság fiai lenni. A kinyilatkoztatásnak szempontjait és a keresztény történetalakításnak anyagát végiggondolni a történelem mai problematikájának színe előtt és így elvben teljes és egyúttal éltető feleletet adni azokra a kérdésekre, melyeket az elme szüntelenül fölvet, de a maga síkján megoldani nem tud: erre volna szüksége ennek a nemzedéknek, és erre vállalkoznak ezek az értekezések.