Keresztények és marxisták [antikvár]

Részlet: PÁRBESZÉD CSERHÁTI JÓZSEF Keresztények és marxisták Negyven év után átfogóbb dialógusra van szükségünk Jelen soraimmal a „Világosság" hasábjain kérek szót, hogy a legkülönbözőbb fórumokon, de főleg a Hazafias Népfront vitaasztalainál újabban oly sürgetően hangsúlyozott kívánalomnak tegyek eleget: keressük meg egymást, beszéljünk, tárgyaljunk az országos közmegegyezés, a nemzeti egység és a mindennapi válságjelenségek elhárításának égető feladatairól. Katolikus részről az alábbiakban kívánok hozzászólni. Írásom nem akar vitaindító lenni, de annál inkább eszmei-ideológiai igazolást keres a közös felelősség és feladatok vállalásához, egyszóval a közös cselekvéshez. Új, előbbre vivő párbeszéd csak akkor lesz lehetséges, ha most már végső elszántsággal lépünk fel a másik felet érintő kölcsönös előítéletek ellen. Erkölcsös emberek jelenléte a szocialista társadalomban Negyven évvel ezelőtt nagyon kevesen gondoltak arra, hogy a vallás, illetve az egyházak még egyszer tevékenyen részt vehetnek majd a mindennapi együttélés alakításában. A hívők és nem hívők csoportjai között elvi ellentétek zárták ki a közös emberi és társadalmi szerepvállalást. Ma már mindenki előtt világos, hogy akkoriban téves és vétkes romantikából indultunk ki mind a két oldalon. A szocialista elképzelés szerint az egyház évei meg voltak számlálva: ha sikerül mindenki számára nagyobb falat kenyeret biztosítani és a szublimáltabb igényeket is kielégítő szocialista jólétet megteremteni, az emberek fel fogják adni vallásos meggyőződésüket, mert nem lesz többé szükség imádságra és túlvilágra életük vitelére.