Két optimista apostol: Sir Oliver Lodge és Sadhu Sundar Singh [antikvár]

Részlet:Bizonyos egyoldalúság mellett a mai időket az emberiség legcsodálatosabb korszakai közé lehet jogosan sorakoztatni. Sok nagy, előbb szinte elérhetetlennek ítélt cél, letűnt nemzedékeknek nem egy legmerészebb álma megvalósítva. Az ember, mint ezt fenn hirdetik, ura a természetnek és annak erőit szolgálatába hajtá. a távolságok, klimatikus gátak és nehézségek eltűntek, az északi és déli sarok elérve, sőt az emberek immár sikeres kirándulást mernek tenni a sztratoszférába is. Csoda-e, ha ezek a páratlan sikerek növelik az önérzetet, elfogulttá, sőt elbizakodottá teszik az embert, ki minden törekvésével és erejével a természeti törvények meghódítására és a gazdasági eredmények elérésére veté magát. Nem kábító-e, hogy az indusztrializált világban a gépek vállalták át az ember munkáját és végzik azt a bölcsőringatástól kezdve, a szénfejtésen át a szántásig. Amerikában telefonok a szobákban, diktafonok az irodákban, petróleumtraktorok a szántóföldeken. A számológépek összeadnak, szoroznak, osztanak. Az integráph 10-60 perc alatt oly számításokat végez, mi egy mérnöknek egy évi munkát is adna. A kikötőkben a megterhelt hajókat úgyszólván emberi kéz munkája nélkül üríthetik ki. A gyárba az egyik oldalon betolják az acélrudakat, a másikon kijönnek a kereskedelmi szokások szerint csomagolt csavarok, vagy szegek. Az Unióban így 1923-27-ig csak a vasútaknál és a bányákban kétmillió munkás vált feleslegessé. De a vállalatok jövedelmezősége szaporodik és szinte a határtalanba emelkedik, hisz a termelés olcsóbb. A tengereket repülők szelik át. A technikai tudás, a villamos erő kihasználása új csodák világát nyitja meg. Teljes boldogság azonban nincs a földön.