Kopernikusz leányához az emberről [antikvár]

Vedd és olvasd!Egyszer valaki azt állította, hogy a nagyvárosokban nem lehet látni a csillagokat. Én jórészt falun nőttem fel. Természetes volt a számomra, hogy nyári estéken bámultam a csillagos eget. Nem tudtam betelni a varázslatos látvánnyal. Megdöbbentem a gondolattól, hogy valaki ezt nem láthatja. Sajnos azóta meggyőződtem róla, hogy Pesten, a kivilágított Andrássy úton tényleg nem lehet csillagokatlátni.Ha nem látjuk a csillagokat, könnyen elfeledkezünk arról, hogy kik is vagyunk, honnan is jöttünk. Ám e nélkül, a gondol-kodó-töprengő kérdezés nélkül olyan szánalmas az emberi létünk. Képesek vagyunk önmagunkra reflektálni és éppen ezt szalasztanánk el?Kopernikusz mert kilépni a mesterséges fények álomvilágából, hogy a zsoltárossal szólva: a te fényedben lássuk az igazi fényt".Kopernikusz módjára szerzőnk is új látásmódhoz akar elvezetni. A csillagoktól indul, hogy visszaérkezzen személyes létünk nagy kérdéséhez: ki vagy te ember?Szent Ágoston örök-időszerűséggel talált rá a legfontosabb témára: Deum et animam scire cupio". Isten és ember titkát kutatni vágyom. A kettő elválaszthatatlan.Megsejteni az ember-képletet", rácsodálkozni a belesemmisülés" titkára, test és lélek elválaszthatatlan egységét átélni, merészen bepillantani az Eucharisztia misztériumába vagy Mária lényébe mind-mind izgalmas kaland.