Korszerű művészet és népiség [antikvár]

Részlet: "Korszerű művészet Ha mai művészeti életünket mint kívülállók nézzük, nagy zűr-zavart látunk benne. Valami lázas keresés, egymásratorlódó kísérletezések zűrös kavargása az egész, ami a szemlélőt megragadja. Természetesen a laikus ember, ki a művészettől rendszerint valami megnyugtatót, az élet zajától, izgalmas zűrzavarától elvonatkozó élményt vár, csalódottan nézi kora művészetét és ha teheti, menekül a régiekhez, akik jobban kielégítik a művészetről alkotott elképzelését. Az új művekre pedig rosszalóan legyint és kesernyésen dobja oda a szót: modern művészet. Pedig éppen ezzel az odadobott jelzővel mondja ki a helyes meghatározást, hogy: korszerű művészet. Hogy menekül tőle? Fárasztja? Bosszantja? Természetes. Korának zűr-zavarait, kialakulatlanságait látja benne. Az egész korától, amiben él, menekülni szeretne. De hogyan? A régi művészet az egyetlen, mely kiegyensúlyozott színeivel, vagy arányaival megnyugtatóan hat rá. A régi művészet drámai hangulatai sem idegesítik, mert ne az ő tragédiáit tükrözik. A mai ember féli, rettegi korát. És mert a mai művészet saját vajúdó korának tükörképe: ellenszenvvel nézi. Nem közeledik hozzá, hogy megértse, csak messziről szemléli gyanakvó bizalmatlansággal és elintézi röviden: modern művészet. Tulajdonképpen: mit értünk modern művészeten? A felelet sokkal egyszerűbb, mint ahogyan ezt a laikus ember képzeli. Modern művészet, vagyis korszerű művészet az, mely saját korát, annak szellemét, erkölcsét és világképét fejezi ki."