Kovász 2000. Tavasz-Tél [antikvár]

kcvcs kovász az cf^é.sz Icszlál iiwgcrjc.szli. " Cnl 5,9KorrupcióA felvilágosodás mintegy nyitányaként, 1705-ben az angol polgári bölcselet egyik eredeti alakjaként számon tartolt Bemard de Maruievillc megkísérelte megtisztítani az emberi szenvedélyek és érdekek világát attól a tetszetős kiiltakarólól", amelyet - sokak szerint - a vallásos eszmék és a képmutatás évezredei szőttek köréje. A méhek meséje című híres s a korabeli Európában komoly felháborodást keltő műve a következő tanulsággal szolgál: , hűn a jóiéi alapja, / ha korláljál a törvény kiszabja. / l^^en, ha nagy.sáfi kell a népnek, / az államban .szük.séfi a vétek, / mint az éhség kell az evéshez. / Pu.szla erényiül nem virágzik/föl egy nemzet; s ki vis.szavágyik / az aranykorba, kész-e vajon / élni becsületben - de makkon?'' (Mandeville, B.: A méhek meséje, avagy magánvétkek kőzha.izon', Kossuth Könyvkiadó, h. n., 1996,21-22. o.)Tótfalusi István, a könyv fordítója az utószóban megjegyzi, Mandeville mindezzel két tudományterületen is Jhntos és messze előre mulató konzekvenciákra jutott. Az etikában ő a relativizmus úttörője. Nincs abszolút erkölcs! Ami egyik korban jó, az rossz egy másikban és fordítva, a morál ugyanis közmegegyezés kérdése. Nincs jó és ros.sz a hatásokat és a következményeket tekintve sem. Ami ro.s.sz az egyes embernek, az áldá.sos lehet a társadalomra nézve, és vice ver.sa. A gazdaságtanban ha.sonló kövelkezete.s-séggel hirdeti a .szerző, hogy a gazdagság kizárólagos alapja az emberi munka, az ipar és a kereskedelem által előállított értékek pedig az ország nagyságát alapozzák meg Jó az, ami ezt elősegíti, legyen mégoly hátrá-nyos egyesekre nézve, és elvetendő minden, ami ezt a fejlődést fékezi, bármennyire jó az egyéneknek. Mandeville ezzel a két területet határozottan .szét is vála.sztotla, a gazdaságot kivonta az erkölcs illetéke.sségi köréből, ugyanúgy, ahogy korábban Machiavelli tette a politikával. Mind ebben, mind abban is a hasznosság, az eredménye.s.ség az egyetlen értékmérő elv, a morális kórdé.sféltevéseknek nincs értelme." (i. m., 170. o.)Az utóbbi évszázadokban talán túlzottan is előtérbe került ,Józaii ész" eme felismerései a korrupció összefiiggésében is kiemelkedő jelentőségűek. Fontosak egyrészt azért, mert a korrupciót a közvélemény elsősorban a politika világában értelmezi, másrészt azért, mert az elgondolás szerint sem a politika, sem a gazdaság világában nem számítanak az erkölcsi kérdések. Mindezek fényében fölmerül a kérdés: mi végre az erőteljes lakossági felháborodás a korrupciós ügyek kipattanásakor, hiszen ha az ügyletből hasznot luízó a megszerzett többleterőforrásokat" visszaforgatja a gazdaságba, akkor mindez elvileg kedvezően befolyásolja valamennyiünk jólétét. S lia le-