Kultúrkapuk [antikvár]

Részlet: OUR MASTER'S VOICES - AVAGY „SAJÁT HANGUNK, VIGYE HAZA"! Oktatók, kutatók, hivatásos beszélők, kifogyhatatlan energiájú közösségalkotók és kultúraelemzők e kötet szerzői. Mióta igaz öntudatuknál vannak, programos igyekezettel szerveznek, közölnek, kérdeznek, válaszolnak, tanítanak, belátnak s beláttatnak. Több évtizedes munkájuk, sodró érdeklődésük, elhivatott tapasztalatuk, önreflexív kutakodásuk szerveződik itt kötetbe, mely ekképpen nem több, de bizton nem is kevesebb, mint saját hangjuk, amely nekünk szól; saját tudástartományuk, amelyet velünk osztanak meg, s együttesen nem szerényebb, mint olyan tudástár, melyet kollégáik, diákjaik, pályatársaik vehetnek át s vihetnek magukkal egy életút gyűjtéséből. Hangok, tudások, ráébredések, közvetítések a XX. század végi, XXI. század eleji társadalomtudományi gondolkodás közléstartalmaiból. Megosztott tudások, amelyek nem „a titok" feltárására ébredtek rá, de amelyek nélkül szegényesebb a világ - és titkos tudások is, amelyek megosztása nemcsak titokzatosabbá teszi a tudnivalók világát, de hangot is ad neki. Hangot, mely a közös tudásnak, a kollektív emlékezet egy tartományának megszólaltatásává erősödik, hangot, amely a tudások elbeszéléséből, a kutatói emlékezet és tényanyag mérlegelő szemlézéséből fakad. A hang, a tónus, a narratíva alázatosan követi a kutatói életút/élettörténet állomásait és kutatási fókuszban álló kérdésköreit, ennek révén felveti az egykori (s ezzel párhuzamosan túlélő mai) problematizálások és válaszok érvényességének tartalmait, a kereső és vitatkozó emlékezet feldolgozókészségét, a módszertanok és metodikák kritikus-önkritikái visszfényét, reflexív értelmezési körének fontosságát is. Ide érkeztek, itt állnak a Kultúra kapujában, nagybetűs fontosságú „kegyhelyen", emelkedett tettek és jóravaló fohászok Templomában. Itt teszik le régtől hordozott tudásterhüket, szinte kegyeletes „áldozatként", közösségi adományként, a tudások és belátások, megértések és elbeszélések közhasznára elszántan. Saját szólamukban, saját hangjukon járulva a Közösség, az összetartozók mindenkori Egysége elé, hogy tisztán és harmonikusan vállalható szavaikkal a közös belátások élményét gazdagítsák.