Lamprecht történet-filozófiája [antikvár]

Filozófia-mesterem egyik kedvelt tanítása volt, hogy a bölcselet (Sokrates óta) úgy is definiálható, mint az emberi gondolkozásnak magára eszmélése. Nagyon igaznak tetszik e gondolat - és az a mód, ahogyan e folyamat az idők során át az emberi lelkekben végbement, olyan természetű volt, hogy csak még inkább megerősít a gondolat igazságának hitében. Mi, gyarló emberek, nagyon is kétlakiak vagyunk. A lét és nemlét partjai között töltvén el életünket, születésünk pillanatától kezdve adva van az a probléma, amely életünk néhány esztendeje alatt még jó néhányszor megismétlődik számunkra. A levés és a nemlevés, a halandóság és a halhatatlanság, a szellemi és az anyagi, a lelki és a testi, az elméleti és a tapasztalati: csupa egy tőről fakadó s a különböző formákban megjelenő probléma, amelyeknek alapja alighanem a két legősibb rejtély: az Élet és a Halál. És talán mindjárt hozzátehetjük: valóban csupa olyan probléma, amelyekhez, hogy hozzányuljon, a gyermek naivitása és merészsége kell, akinek éppen a probléma probléma-mivoltáról sejtelme sincs. És ha a filozófia az emberi gondolkozás magára-eszmélése - és e kifejezés, úgy érzem, valami kis zavart, valami kis ügyetlenséget, az események fölött való áttekintés bizonyos hányát is jelenti, - mily kitünő kifejezés akkor ez a filozófiára egész Kantig, aki többek között azért is volt eljövendő, hogy megvonja a határokat, amelyeken túl a gondolkozás ne merészkedjék...