Leibniz halálának kétszázadik évfordulója alkalmából [antikvár]

Részlet: Midőn mai ülésünkben ünnepiesen megemlékezünk Leibnizről, a nagy német filozófusról, aki 1716 november 14. halt meg és Társulatunk még négy tagja különböző szempontokból fogja ismertetni és méltatni gondolatait, nekem csak az a feladatom lehet, hogy azt a történeti szerepét és helyzetét jelezzem, mely korszakos alakká avatja előttünk. Meglehet, hogy mi öten, mint szabadon és egymástól függetlenül gondolkodók Leibnizra vonatkozólag is egyben másban eltérünk egymástól, de abban mind megegyezünk, hogy a legnagyobbak egyikének tekintjük a gondolkodás történetében, kinek emlékezetét ápolni, gondolataiba elmélyedni a tudományos hétköznapnak is elsőrangú feladata. Ünnepi ülésünket nemcsak a kegyelet sugallja. Leibniz ma is eleven forrása gondolati életünknek.