Lukács - a nevelő [antikvár]

Részlet:Zoltai DénesLukács - a nevelő(Témoignage Lukács György egyetemi kollégiumairól: 1946-1956)"Lukács egyik előadás után Bloch ünnepélyes hangon megszólalt: a világszellem vonult át az imént a termen, itt történt valami - azután egy kis szünetet tartott, majd az ő megszokott stílusában folytatta a kinyilatkoztatást". Jaspers itt heidelbergi élményeire emlékszik vissza, nem leplezett iróniával, azt a messianisztikusan történetfilozófiai légkört érzékeltetve, amely a Max Weber házban az első világháború előtt és alatt Lukács körül kialakult.Én a még nagyobb kataklizmát követő időkben, 1946 kora őszén jutottam abba a helyzetbe, hogy életemben először Lukács-előadást hallgathassak. A Pázmány Péter tudományegyetem hatvan évesen friss ordináriusa éppen akkor kezdte el meghirdetett egyetemi kollégiumát a Bölcsészettudományi Kar régi, Múzeum-körúti épületének Vi. előadótermében. Elképesztő tumultus volt akkor e teremben: a hallgatóság nagy része tudta, hogy az előadó alig egy éve tért haza moszkvai emigrációjából, a napilapokból még arról is értesülhetett, hogy a kommunista professzor néhány hete Genfben járt, ott részt vett az európai értelmiség kiemelkedő képviselőinek háború utáni első találkozóján, a vitája Karl Jaspers-szel - egzisztencializmus vagy marxizmus - a nemzetközi érdeklődés reflektorfényébe állította őt.