Magyar Filozófiai Szemle 2005/4. [antikvár]

Részlet:KULTÚRTUDOMÁNY, HERMENEUTIKA, ESZTÉTIKAFEHÉR M. ISTVÁNI. Kulturalista" fordulat?Napjaink szellemi klímájának, korának intellektuális áramlatainak egyik legfigyelemreméltóbb jelensége világszerte a kultúrtudományi stúdiumok föllendülése és a kultúrtudományok iránti érdeklődés megélénkülése. A tárgyilag-metodikailag rendkívüli módon szerteágazó kutatási spektrum és tematika olyannyira kiemelt konjuntúrának örvend, hogy vele összefüggésben elhangzott a kulturalizmus" megjelölés is, és ugyancsak hangot kapott a vélekedés, mely szerint a filozófiában immár egyfajta kulturalista fordulat" ment avagy megy éppenséggel napjainkban végbe.1 A kulturahzmus", ül. a kulturalista fordulat" önmagát a korábban uralkodónaturahzmussal szemben kibontakozó irányzatként, egyfajta ellenmozgalomként"2 érti, alapvető meggyőződése pedig abban áll: Ismeretelméletüeg a résztvevők valamely mi-perspektívából végbemenő közös cselekvése az elsődleges, mely sematizálva praxissá, áthagyományozva pedig kultúrává lesz."3 Ezt a meggyőződést a naturalizmusra tipikusan jellemző ama beállítottsággal vélik szembeállíthatni, mely szerint a természettudós számára lehetséges elfoglalni egy minden részvevői perspektívától eloldott és ebben az értelemben abszolút megfigyelői perspektívát";4 illetőleg azzal a jellegzetesen naturalista tézissel, mely szerint minden történés alapjában véve természeti történés abban az értelemben, hogy a természettudományok eszközeivel (legalábbis elvileg) maradéktalanul leírható és megmagyarázható így az ember cselekvése és a kultúra is".5615