Marxizmus és természettudomány [antikvár]

A természettudományok rendkívül gyors fejlődése kétségtelenül korunk egyik jellemző vonása. Tudásunk a fizikai tudományok terén bámulatosan gyors előrehala'dást tett. Ezt az állítást még bizonyítani sem kell, csak magunk köré kell tekimtenünk ;és megfigyelhűnk e baladás következményeit.Egészen máskép áll a dolog eimiek az .előrehaladásnak az értékelésével : ebben a kérdébben Ínég magúik a termés'zettudlósok között sincs egyetértés. Sokan forradalminak tekinttik a beállott változást, vagyis olyannak, .amely mély szakadékot vájt a régi, klasszikus fizika és az új fizika közé, még mélyebbet a klasszikus fizikán felépült világképünk és a közé a világkép közé, amelyet a modern természettudományok eredményeire építhetünk.így a nemrég elhunyt J. H. Jeans ícereken kijelenti:Az elméleti fizikusnak be kell vallania, hogy saját otthona a liegelszomorítóbb módon hasonlít ahhoz a házhoz, mely sorozatos földlökésektől romdiahnazzá válítozott. (Jeans: Az új fizika világképe. 3. 1.)W. Heisenbergnek azonban az ellenikező a véleménye ; szerinte:Világképünknek a modem fizikával kikényszerített változása jóval kevésbbé elevenbevágó, mint a XV. és XVI. századbeli változások Éppoly hamis ma a fizika forradalmáról beszélni: a fizika klasszikus diszciplínáin, mechanikán, optikán és thermo-dinamikán semmi sem változott. Csak a kép változott alapvető - módon, melyet elhamarkodottan alkottunk magunknak egy korlátozott rész ismeretében a világ kikutatlan részeiről. (Heisenberg: Változások a természettudományok alapjaiban. 7. 1.)Azt az ellentétet, mely a természettudományok haladásának értékelésében egyes természettudósok között mutatkozik, megtaláljuk a részletkérdésekben is.