Más elmék [antikvár]

Előszó Kötetünk anyaga válogatás a 2014 januárjában a Kaposvári Egyetemen rendezett „Más elmék" című konferencia előadásainak írásos változataiból. Konferenciánkat az „Analitikus filozófia és fenomenológia" konferenciasorozat keretén belül rendeztük annak negyedik rendezvényeként. A „más elmék" néven ismert filozófiai probléma régóta - legalábbis Descartes óta - a filozófia egyik állandó, újból és újból visszatérő témája. Természetesen, mint minden átfogó filozófiai probléma esetében, a más elmékkel kapcsolatban is számos különböző aspektusból megfogalmazott kérdés vethető föl. Kötetünk ennek megfelelően tartalmaz mind történeti, mind tematikus tanulmányokat. Ez utóbbiak között olvashatók elmefilozófiai és ismeretelméleti írások; sőt, az utolsó négy tanulmány a kortárs empirikus pszichológia eredményei felől vizsgálja a más elmék problematikát. íme a kötetben szereplő tanulmányok rövid szinopszisai. Kelemen János írása két részből áll. Először röviden azt tárgyalja, hogy tipikusan hogyan szokás kezelni a „más elmék" problémáját a filozófiai szakirodalomban. Másodszor, Arthur Danto felvetései nyomán azt elemzi: van-e hasonlóság, vagy akár lényegi összefüggés a „más korok" és a „más elmék" problémája között. Válasza igenlő. Egyrészt egy másik kor esetében nem lehetséges belső megértés, ám lehetséges külső; vagyis lehetséges, hogy többet tudjunk a kérdéses korról, mint azok az emberek, akik benne éltek. E többlettudás a történészek tudása. Másrész lehetséges az is, hogy a pszichológus többet tudjon egy másik személy (elme) tulajdonságairól és állapotairól, mint az saját magáról. Ezekhez a szubjektumnak éppúgy nincs privilegizált hozzáférése, mint ahogy egy másik kor emberének sincs privilegizált hozzáférése saját élete jellemzőihez. Simon Attila tanulmánya a más elmék problémát a nyelv, kommunikáció, közösség és politika összefüggései felől vizsgálja, főként fogalommagyarázatok és fogalmi megkülönböztetések mentén, az arisztotelészi corpus egy klasszikus helye alapján. Az elemzéshez felhasználja Arisztotelész más műveinek néhány ide vonatkoztatható tanulságát is. A szoros szövegolvasáson alapuló, kommentáló kifejtés Simon tanulmányában kiegészül az Arisztotelész által mondottak lehetséges távlatosabb hozadékainak jelzésszerű bemutatásával, főként a konstruktivista társadalomtudomány (Berger és Luckmann) a filozófiai antropológia