Bővebb ismertető
Eredetileg nem vezérelt olyan vágy, hogy a modern (luhmannita) rendszerelmélet kritikájává! foglalkozzam, sőt az sem, hogy ezt az elméleti irányzatot megpróbáljam továbbgondolni. A tömegkommunikáció szakirodalmában való kalandozásaim, és a rendszerelmélettel való ismerkedésem során azonban úgy éreztem, maga az elméleti keret több szempontból is nehézkesen használható. Az itt szerzett tapasztalataimat próbálom ezúttal szélesebb keretek közt is megfogalmazni.
A fentebb említetteken kívül volt egy másik okom is arra, hogy erkölcsi alrendszerekben kezdjek el gondolkodni, ügy vélem ugyanis, a társadalom bármely szeletét is vizsgáljuk, a "bizalom" mindig központi jelentőségű, s anómiás helyzetekben mindig bizalmi válságok is jelentkeznek. Bárhová nézünk, akár a szülő-gyerek (T.Gordon), akár a nemek (E.Beme), akár a piac (F.Fukuyama), vagy csak a zebrán való átkelés kísérletére, életünkben semmi sem működhet bizalom nélkül. Luhmann számára is, akire könyvünk elején többször utalunk majd, a szeretet a családi alrendszerben, a bizalom pedig szélesebb körben, az életvilágban kap kitüntetett szerepet. A bizalom jelentőségét mi a foglalkozások (professziók) szintjére próbáljuk szűkíteni, mert úgy tűnik, a társadalom ezen a módon is felépíthető. A munkamegosztás sem csupán érdekek hálózata. Érdekből a társadalom valószínűleg még nem integrálódna, ez még nem tartaná össze.
Ha az állatvilággal való összehasonlításra teszünk kísérletet, ott is úgy tűnik, hogy a természetben a bizalmatlanság az emberi társadalomnál jóval nagyobb súllyal jelentkezik. A közvetlen genetikai érdekeltségeken, és egy-két szimbiózison túl, a természetben a bizalmatlanság és a szorongás légköre az uralkodó. Ezért az alkalmazkodás, a rejtőzködés és a kémiai furfangok csodálatos tárháza. Az egyes fajtákon belül lehet társadalmasodási jeleket is kutatni, de ez nem mond ellent annak a képletnek, hogy a társadalmasodás lelke a bizalom, s hogy az emberi faj a legkomplexebb bizalmi struktúrával rendelkezik. Ennek a struktúrának szeretnénk könyvünkben utánna járni.