Metafizika és politika között [antikvár]

Részlet: Amint az ismeretes, Hannah Arendt kategorikusan visszautasította, hogy ő filozófus lenne. A filozófusok - magyarázta Günter Gausnak - eltekintve néhány kivételtől, melyek közül Kant a legfontosabb - ellenségesen tekintenek a politika világára, ő viszont nem osztozik ebben. ("What Remains? The Language Remains": A Conversation with Günter Gaus. EU 1 sk.) A mester, Martin Heidegger 80. születésnapjára írt esszé további, pontosabb magyarázattal is szolgál. A filozófusok hajlama valamilyen türannikus, az emberiség erőszakos átformálására törekvő politikai rendszer támogatására, mondhatni, szakmai ártalom - állítja ott Arendt. (H 303) A filozófus, s egyáltalán a gondolkodó ember, nem ugyanabban a világban él, mint a cselekvő ember, s kölcsönösen ellenségesen tekintenek egymásra. Ez az ellenségesség már az első filozófusként számon tartott Thálész legendáriumában is megtalálható. A szolgálólány kineveti a csillagokat bámuló gondolkodót, amikor az lába elé nem nézve gödörbe esik, mondván: az égi dolgokat akarja kutatni, de még azt sem látja, ami a lába előtt van. (H 301)