Mobilközösség-mobilmegismerés [antikvár]

Bevezetés az információs irodalomtól a tudásközösségekigA huszadik század egyik meghatározó filozófusa, Martin Heidegger, Lét és idő című főművében vezette be a "kéznéllévőség" (Zuhandenheit) fogalmát. A dolgok, amelyek alkalmasan és kezelhetően körülvesznek bennünket, amelyekkel a "használó, tevékenykedő foglalatoskodás" során találkozunk - Heidegger ezeket nevezi eszközöknek -, "kéznéllévők". A kéznéllévőség magátólértetődő használhatóságot jelent; az eszköz - mondjuk a meghibásodott szerszám - csak akkor tűnik fel, ha immár nem "kezelhető", vagy akár egyáltalán nincs is "kezünk ügyében". A mobiltelefonok egyre inkább kéznél vannak - a mai német köznyelv a mobilra sajátos módon éppenséggel az angolból vett Handy, "kéznél lévő", "praktikus", szót alkalmazza -, azt azonban aligha feltételezhetjük, hogy Heidegger kedvét lelte volna ezekben az eszközökben. Hiszen egyfelől a mobiltelefon csúcstechnikájú gép, s Heidegger a szerszámot és kézműipart élesen szembeállítja a géppel és technikával. Ismeretes, hogy aggályai voltak még az írógéppel szemben is, amely pedig "nem is gépi technika szigorú értelmében, hanem 'köztes dolog' a szerszám és a gép között - mechanizmus". A szó, az írás és a kéz, hangsúlyozza Heidegger, eredeti "lényegi összefüggésben" állnak egymással, amelyet "az írógép elfed". Másfelől Heidegger nem lelkesedett a mobilitásért, s különösen nem a technikai korszakhoz alkalmazkodó mobil tudósért.