Bővebb ismertető
E. Fischer marxista elméleti munkásságának java részét a magyar közönség ismeri: több cikke és interjúja mellett az utóbbi évtizedben megjelent nálunk "A nélkülözhetetlen művészet" (1962), "A romantika lényege" (1964), a "Korszellem és irodalom" (1966) c. könyve, egy kisebb kötete "A fiatal nemzedék problémái" címmel (1964), a "Jelzőtűz" (1963) címmel pedig a Dimitrovperről szóló írását adták ki. Ám miközben érdeklődéssel fogadtuk Fischer műveit, és a marxista esztéta számos megállapítását üdvözöltük, csak az esztétika talaján maradva is több ponton vitázni kellett vele. Vitatható nézetei a legvilágosabban abban nyilvánultak meg, hogy Garaudy "parttalan realizmus"-elméletével lényegében egyező álláspontot alakított ki, s a Kafka-vitában hasonlóképpen letért a marxizmus talajáról.