Parainesis [antikvár]

Részlet a kötetből:"Az, ki életében sokat érzett és gondolkozott; s érzeményeit és gondolatait nyom nélkül elröppenni nem hagyta: oly kincset gyűjthetett magának, mely az élet minden szakában, a szerencse minden változásai közt gazdag táplálatot nyújt lelkének. Sok szépet irának a bölcsek, s gyakran a nem épen bölcsek is; gazdag forrását nyitának fel, honnan jó sorsban intést, balban vigasztalást, mindkettőben magasabra emelkedést, szív és észnemesülést meríthetünk: de azok is csak úgy hatnak reánk, ha érzés és gondolkodás által sajátunkká tevők, ha saját magunkban kiforrva lényünkhöz kapcsolódtak, mint az esti szélhez a virágillat, melyben megfürdött.A mindég szerencsében élő ily birtokot szerezni reá nem ér. Isten a szenvedőnek engedé a vígasztalást az egész természetből, az emberi tettekből és tanításokból szívben élő tudományt szívhatni. Hála neki, hogy éltemet sem hagyá szenvedések nélkül folynia! keserűek valának azok; és mégis általok tanultam az emberiség becsét érteni, való nagyságot hiú ragyogványtól megválasztani, balszerencse tekintetét nyugodtan tűrni, kevés híveimhez kölcsönös hűséggel csatlódni, s mindenek felett érezni: miképen szenvedés, kebelszaggató áldozat tulajdon örömet hoz lelkeinknek és sorsunkon felülemelkedni megtanít."