Párbeszéd - Keresztyének és marxisták [antikvár]

Részlet: A közös felelősség antropológiai és szociáletikai megalapozása Írta: Kocsis Elemér Az elméleti dialógus kibontakozásának történeti háttere A bizalmatlanság százada után - a jelenlegi nemzetközi feszültség ellenére is - valószínűleg visszavonhatatlanul elérkezett az alkalmas idő a marxisták és keresztyének közötti dialógushoz. Ehhez a dialógushoz ösztönzőül szolgáltak korunk hatalmas történeti eseményei, de nem kevésbé az a belső tisztázódási folyamat, amely az utóbbi évtizedekben mindkét eszmerendszerben végbement. A keresztyén egyházakban a két világháború utáni időkben olyan döntő változás állott be, amelyet a teológia történetében is egy új korszak kezdetét jelentette. Általában megállapítható, hogy az egyház és a teológia századunk elejétől kezdve a metafizikai spekulációktól elfordulva egyre inkább közelebb került konkrét emberhez és ezzel együtt a társadalmi kérdésekhez. Ez a jelenség világszinten a római katolikus egyházban a II. Vaticanum (1962-1965), a protestáns egyházak családjában pedig az Egyházak Világtanácsa genfi "Egyház és társadalom" konferenciája (1966) határozataiban jutott érvényre.