Pauler Ákos filozófiája [antikvár]

ELŐSZÓ „Pauler Ákos életműve" címmel a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán 2013. április 12-én tudományos konferenciára került sor, ahol az előadók számot vetettek a magyar filozófia XX. századi klasszikusának munkásságával. Kötetünk ennek a konferenciának az anyagát tartalmazza. Kiadványunkat kiegészítettük néhány, Pauler Ákos hagyatékában található dokumentummal, amelyet az olvasó most a kötet Függelékében olvashat. Á XX. századi magyar gondolkodók közül három nagy rendszeralkotó emelkedik ki: Böhm Károly, Pauler Ákos és Brandenstein Béla. Már ez a körülmény is indokolttá teszi, hogy kitüntetett figyelemben részesítsük Pauler Ákost, aki meghatározó befolyást gyakorolt két háború közötti szellemi életünkre. Mielőtt átadnánk a szót a konferencia előadóinak, s megismerkednénk az ott elhangzott fejtegetésekkel, célszerűnek tartjuk, ha a következőkben előrebocsátjuk a legfontosabb tudnivalókat Pauler Ákosról, s röviden összefoglaljuk gondolatvilágának leglényegesebb elemeit. Pauler Ákos (Budapest, 1876. IV. 9. - Budapest, 1933. VI. 29.) neves értelmiségi család szülötte, a pozsonyi jogakadémia (1906), a kolozsvári (1912), majd a budapesti egyetem tanára (1915), az MTÁ tagja, a Magyar Filozófiai Társaság elnöke. Rendszere platonizáló keresztény objektív idealizmus. Főbb művei: Á természetfilozófia fogalmáról és feladatairól (1898), Áz ismeretelmélefi kategóriák problémája (1904), Áz ethikai megismerés természete (1907), Á logikai alapelvek elméletéhez (19II), Á fogalom problémája a tiszta logikában (I9I5), Bevezetés a filozófiába (1920'; 1933^; Németül: Berlin-Leipzig, 1925), Áristoteles (1922), Logika. Áz igazság elméletének alapvonalai (1925. Németül: Berlin-Leipzig, 1929), Metafizika (1938), Tanulmányok az ideológia köréből (1939). Pauler rendszerében a filozófia részei: a logika, etika, esztétika, metafizika és ideológia. Á rendszer középpontjában az igazság fogalma, s az ezt feltáró logika áll. Áz igazság magának a létnek a végső alapja, a változó valóság mögötti örök, létesítő ideák foglalata. Á logika ezért mindenekelőtt mint tiszta logika: igazságtan, s alkalmazott formájában: gondolkodástan. A logika nem megalkotja, hanem feltárja az igazságot. Filozofálni any-nyit tesz, mint a relatívumhoz hozzárendelni az abszolútumot. Á logika hagyományos módszerei, az indukció és a dedukció helyett a filozófia fő módszere - Ch. W. Sigwart (1830-1904) nyomán - a redukció, a visszakövetkeztetés az alapvetőbb, majd az önmagukban megálló autonóm tételekig. Á tiszta logika alapelvei, amelyekkel az igazság egyetemes feltételeihez jut: az azonosság elve, az összefüggés elve és az osztályozás elve (az azonosság, az ellentmondás és a harmadik kizárásának klasszikus elvei helyett, amelyek voltaképpen egyetlen elvet jelentenek), továbbá a korrelativitás elve és a végtelen regresz-