Relatív és abszolút [antikvár]

ElőszóAz Éghajlat Könyvkiadó - melynek köszönetemet fejezem ki - könyveimből, tanulmányaimból, cikkeimből válogatta e kötet anyagát, melyet a tisztelt Olvasó a kezében tart.A kötet címe - Relatív és abszolút - azt az általános szempontot kívánja érzékeltetni, ami az írások tartalmán - nyíltan vagy burkoltan - végigvonul. A relatív e szövegek összefüggésében a közbeszédből ismeretes jelentést, vagyis a viszonylagosságot fejezi ki, míg az abszolút a feltétlenséget, illetve a feltételektől való függetlenséget jelenti.Nem kétséges, hogy az ember akár megismerésében vagy akarásában és vágyaiban egységre, összhangra, általánosra és a feltételektől való függetlenségre törekszik (vágy megfogalmazottan, vagy megfogalmazatlanul), mert szellemi lelkének ilyen a természete. Ugyanakkor viszont kénytelen belátni, hogy ezernyi szállal kötődik feltételekhez, s miközben felismeri, hogy a vonatkozásokhoz akárhányszor kötődnie kell, mégis úgy érzi: a biztos, a feltétlen jelenti számára a célba érkezést, és nem a viszonylagos.XVI. Benedek pápa számos írásbeli és szóbeli megnyilatkozásában szól korunk nagy betegségéről, a relativizmus diktatúrájáról. A mindent relativizálók relativizálása azt a rejtett törekvést igyekszik leleplezni, hogy a hamis szabadsággal kecsegtetők sem tudnák nézeteiket oly bátran hirdetni, ha nem lenne valamiféle abszolút fogódzópontjuk. Az abszolút és a relatív kölcsönösen feltételezik egymást, mert az abszolút teszi lehetővé a relatívat, míg a relatív feltételezi az abszolútot.