Rendszerszemlélet, mint gondolkodási stílus [antikvár]

A rendszep^ondolai: változásai a közép-kelet^europai3 on do Ik 0 dás t ör t én e t be nKiss üjaáre^Pilosőfia éa rendszerssemleletIleacsak a kötelező utalás kedvéért, de témám, a rendszerszemléletű gondolkodás közép-kelet-európai kulturális gyökerei szempontjából is elengedhetetlen, hogy a filozófia hagyományos történeti fogalmának és a rendszerközpontuságnak szo* ros összefüggésére, sot, azonosságára utaljak. A filozófia hagyományos fogalma egyenlő volt a filozófiai rendszerével, A ke-kereszténységbol kinövő, azt meghaladó filozófiai rendszerek a reneszánsztól kezdve sajátos ismétlődésben mutatják: a filozófia, mint rendszer értelmezése megmarad. Egyre nagyobb jelentő-ségüek a polgárság társadalmi fejlődésének, politikai, gazdasági követeléseinek következményei, a természettudományok eredményeinek lecsapódásai, de mindkét mozzanat viszonylagos fejletlensége lehetővé teszi, hogy a filozófiai rendszernek,mint egésznek felfogása az isteni principium összefogó, integráló uraLma alatt érintetlen maradjon. A 18* századig ugyanis /melyet követnek még visszahatások/ isten integrativ funkciója mellett következetesen mindig sajátos rendszerbeli helyre is szert tesz: az isteni elv mindig annál a problémánál jelenik meg, mely a kor szemében másképp megoldhatatlan. Legyenek ezek a funkciók bármily különbözőek is, mégis világos: Descartesnél például a xest és a lélek viszonyát szabályozza, Leibniznél megxeremti a monászok un. prestabil harmóniáját, Berkeley-nél nézi /!/ a világot, hogy az egészében érzékelve legyen, de nem hiányozhat a klasszikus mechanika "elsó löké3é"-nél sem. A^ Adjunkt^aa, ELTE Filozófiatörténeti Tanszék