Szellem és környezet II. [antikvár]

Részlet:Az OlvasóhozNehéz dolog a szerkesztő számára előszót írni egy olyan kötethez, amelynek tervén és megvalósításán a szerzője utolsó erejével is kitartóan dolgozott. A kézben tartott kötet friss nyomdafestékszagát, a formás borító finom tapintását, a megjelenést követő értékelő szavakat, és, ami a legfontosabb, az alkotó ember azon boldogságát, amely az ihlet, a tehetség és a befektetett munka közös gyümölcsének eredménye, Egyed Péter nem érhette meg velünk.Közösségi és egyéni veszteségünkkel számot vetve, nekünk szerkesztőknek és olvasóknak együtt kell felvállalnunk a felelősséget, hogy további értelmet adjunk munkájának, életben tartva az ember és művei emlékezetét, megismerve és hivatkozva az írásait, megvilágítva gondolkodásának sajátosságait, kiválóságait, hatóerejét.A jelen esszé- és tanulmánykötetben foglalt szövegek gondozása közben végig arra igyekeztünk figyelni, hogy tiszteletben tartsuk a szerző elképzeléseit mind tartalmi, mind pedig a szövegstruktúrát illető kérdésekben. Tartalmát illetően ez a kötet értelemszerű folytatása a 2010-ben a Polis Könyvkiadónál megjelent Szellem és környezet című kiadványnak, és olyan szövegeket foglal magában, amelyeknek nagy része a szerzőnek az utóbbi 7-8 évben kifejtett kutatói-oktatói tevékenysége eredményeképpen született. Van köztük akadémiai szigorral megírt tanulmány, kötetlenebb formájú, de annál olvasmányosabb filozófiai esszé, konferencia-előadás, valamint értő-elemző kritikai recenzió.Ez a műfajgazdagság Egyed Péter egész munkásságára jellemző, és filozófiai munkái területén annak az igyekezetnek a hozzátartozója, amellyel mindig azon volt, hogy a filozófiát az erdélyi kultúrafogyasztók számára a többi nagy tudatformával egyenrangúként ismertesse meg. Gyakran adott hangot annak a meggyőződésének, hogy e viszonylag kis erdélyi közösségben, a különböző történelmi-társadalmi konjunktúráknak köszönhetően, a filozófia nem tudott a neki kijáró helyére kerülni és, folytonosságát megtartva, a közgondolkodásba és közoktatásba organikus módon beépülni (ahogyan például a jóval nagyobb filozófiai gondolkodói hagyománnyal rendelkező Franciaországban ma is tapasztalható, hiszen ott a Philosophie