Társadalomtudomány [antikvár]

ALTALÁNOS RÉSZ. I. FEJEZET. Az ember szervezete. Bevezetés. A társadalom elsö tekintetre egyes emberek sokaságának látszván, mindenekelőtt az emberrel kell megismerkednünk. E célból előbb azon alapigazságok jelelendők ki, amelyek világánál az embernek a lények közti helyét láthatni. Midőn eszünk magát a gondolt tárgyaktól és ezeket egymástól megkülönbözteti: akkor valamit tesz. Ámde e tevékenység a gondolkodó ész létét teszi föl; mivelhogy csak az létezik, ami magát valósítja, ami t e-Vékeny; minélfogva a tevékenység minden létnek ismertetőjele. A lét tehát öntudatunkban közvetlenül nyilatkozik. Minőségre nézve a létezőnek megállapított tulajdonságai vannak, mennyiségre nézve pedig egységet fejez ki. A tulajdonságok egysége a létezőnek lényegét teszi. Ezen egységet a létezőnek sajátságilag meghatározott tevékenysége alapítja meg, mint amely által az más létezőktől különbözik. De igy a létezőnek a sajátságon kivül közös tulajdonsággal is kell bírnia, hogy általa más létezőkkel érintkezhessek s igy a vonatkozás utján sajátságát kitüntesse. A létező sajátságos létének és tevékenységének ezen kitüntetése: a jelenet. Ebből láthatni, hogy a lényeg és jelenet egymás nélkül nem létezhetnek; a lényeg a jelenetnek alapja vagyis a létezőnek belseje, a jelenet pedig a lényegnek nyilatkozása vagyis külseje; minélfogva a kettő közt összhangzás létezik; amaz azonos, állandó, szükséges, emez, mint amannak szüleménye, különféle, változó, esetékes. A lényegben a jelenet egységét találjuk; a jelenet egysége pedig az egész. Ennek részeit a különféle jelenetek teszik vagyis a létezőnek külső tulajdonságai és viszonyai más létezőkhöz. Nincs egész részek nélkül, nincs rész egész nélkül. A részek vagy alkatrészek, amelyek nélkül a létező nem volna az, ami; vagy kiegé-szitő-részek, amelyek az egészet csak teljessé teszik s igy nem szükségesek.