Töprengéseim a mennyiség és a minőség viszonyáról [antikvár]

Részlet: Bevezető gondolatok A gondolkodó ember nem kerülheti el, hogy előbb vagy utóbb fel ne merüljön benne a „Miért?" kérdése. Miért vagyok e világon? Miért vagyok megáldva avagy megverve a szabad választás lehetőségével? Amint egyéni létünkre ráeszmélünk, ezek a kérdések megszületnek, amire másoktól aligha kapunk kielégítő választ. A sok zaklató újabb és újabb „miért?"-re úgy a szülő, mint a tanár vagy vallásoktató autokratikus felelete úgy hangzik, hogy „Ez így van, és kész!" Ezután a serdülő fiatal, attól függően, hogy milyen a természete, vagy belenyugszik a válaszba, vagy ha van adottsága mélyebb és távolabbra kutató gondolkozásra, hamar észreveszi, hogy a válasz csak a kérdés megkerülése. Ezzel megindul a kétkedés a fiatal lélekben a parancsszerű dogmák ellen. A kétkedve kereső elme ráeszmél arra, hogy a legtöbb embernek van erkölcsi elve, amit kifelé mint fényes vértezetet mutogat, de mögötte a bensőjében nem éli a hirdetett elveket. Ami még szomorúbb, nem is érdekli a „miért?"-nek a végtelen felé mutató értékmisztikuma. Elfogadja korunk anyagilag hasznos normáját, amely a siker érdekében elnézi az erkölcsi értékek mellőzését. Ezen a ponton az egyénnek döntenie kell, hogy hajlandó-e követni a valláserkölcs nehezen járható útját, vagy sem. Ekkor kezdi keresni az egyén önmagán belül a választ a „miért" kérdésére és arra, hogy: „Elképzelhető-e az, hogy évezredeken át az élet értelmét kereső, mélyen gondolkodó őseink mind tévedtek volna, amikor az emberi élet célját nem a létfenntartásra irányuló tevékenységben, hanem egy annál magasabb értékrendben határozták meg?" Ennek a életcélnak minőségi értéke nem egyezik a világi siker törvényeivel. Azonban, akik ezen minőségi életnek szentelték életüket, mindig elnyerték mások elismerését, még azokét is, akik a másik utat választották. Ennek az életcélnak a megvalósítása vonzó,